Portugál és magyar költők a Deák téri metrómegállóban

2020. március 17. - MissHope

Már, amikor kitaláltam ezt a blogot, akkor biztos voltam benne, hogy az elsők között írok majd a Deák téri metróállomáson található betűcsempékről.

Ha jól emlékszem, még az MA-s államvizsga utáni iszogatáson mesélt arról egy volt portugál szakos lány (hát, mindenkinek megvan a maga sztorija, hogy keveredett a Kispolra), hogy milyen szöveget is rejtenek ezek a (mint kiderült) portugál csempék. Aki valaha járt Portugáliában, az tudja, hogy csempével díszítenek ott mindent. Azulejo (ejtsd: ázulézsu) borítja elsősorban a lakóházakat, a templomokat, de a kerengőket, templomhoz vezető lépcsőket vagy éppen pályaudvarokat is (mint pl. Portóban). Olyannyira elterjedt díszítőelem ez arrafelé, hogy az egyszeri turista nagyjából két nap után meg is unja a fotózását. Az azulejo-nak, ennek a különlegesen mázolt csempének a készítési technikája Kínából származik, és ahogy annyi minden más is, ez is a mórok segítségével jutott el Európába. Lisszabonban külön múzeuma van, legismertebb színkombinációja pedig a kék-fehér.

Egy kerengő Coimbrában, Portugáliában, a klasszikus színkombináció némi sárgával bolondítva

Hogy jön ide a Deák tér?

Úgy, hogy az ott látható csempék is Portugáliából származnak. A lisszaboni tömegközlekedési vállalat ajándékozta Budapestnek az ország millecentenáriumára, 1996-ban.

Mi van a csempéken?

Az állomás középső falának egyik oldalán 5 portugál költő versei, ill. versrészletei magyar nyelven, a másik oldalán 5 magyar költő versei, ill. versrészletei portugál nyelven. Érdekes módon, több vers(részlet) csonka, és a betűcsempéket is több helyen rosszul rakták fel.

Ezek a következőek:

1. PETŐFI SÁNDOR: SZABADSÁG, SZERELEM (LIBERDADE, AMOR)

2. PETŐFI SÁNDOR: A NÉP NEVÉBEN (EM NOME DO POVO)

3. ADY ENDRE: ELILLANT ÉVEK SZŐLŐHEGYÉN (NA VINHA DOS ANOS FANADOS)

4. PETŐFI SÁNDOR: AZ ÁLOM (O SONHO)

5. JÓZSEF ATTILA: A DUNÁNÁL (NO DANÚBIO)

A legfelső sorban Petőfi Szabadság, szerelem (Liberdade, amor) c. versének ezt a két szavát még ki is tudom olvasni! :)

1. FERNANDO PESSOA: OPIÁRIO (OPIÁRIUM)

2. LUÍS DE CAMOES: QUE ME QUEREIS, PERPÉTUAS SAUDADES? (MIT AKARTOK, ÖRÖK VÁGYAKOZÁSOK?)

3. CESÁRIO VERDE: NOITE FECHADA (BEZÁRT ÉJ)

4. FERNANDO PESSOA: ELA CANTA, POBRE CEIFEIRA (Ő, AZ AZ ARATÓMUNKÁSNŐ ÉNEKEL)

5. LUÍS DE CAMÕES: ERROS MEUS, MÁ FORTUNA, AMOR ARDENTE (LUÍS DE CAMOES: HIBÁIM, BALSORS, LOBOGÓ SZERELMEM)

Fernando Pessoa, a valaha élt leghíresebb portugál költő

És mi a csempék története?

Lisszabon Budapest egyik testvérvárosa, ide utazott a BKV küldöttsége az Európai Kulturális Hónap keretében. (Ha jól értem, testvérvárosunk 1994-ben Európa Kulturális Városa volt, valószínűleg azért oda - ez a program 1999 óta Európa Kulturális Fővárosa néven fut.) A BKV a portugál fővárosban felvette a kapcsolatot a helyi tömegközlekedési vállalat vezetőivel, akik felajánlották, hogy Budapestnek ajándékoznák egy portugál festő egyik művét.

A művész, João Vieira (ejtsd: Zsoáo Viéjra) el is jött Budapestre, végigjárta a metróvonalak állomásait, és úgy találta, hogy a Deák téri állomás középső fala a legalkalmasabb a műhöz. A tervéről aztán a főváros illetékes bizottsága kikérte Budapest Galéria véleményét, ami más helyszín felkutatását javasolta, mert Szőllőssy Ágnes művészettörténész szerint a metróállomás túl forgalmas és zsúfolt ahhoz, hogy az ember megálljon feliratokat olvasgatni. A helyszín azonban (mint tudjuk), maradt, ugyanis a BKV szerint a betűcsempék egyedi méretezéssel pontosan arra a falra készültek, ahol ma is állnak, és egy helyszínmódosítás miatt újra kellett volna tervezni az egészet.