Budapesten nagyon sok jó hely van, amiről még ennek a városnak a lakójaként sem tudunk biztosan. Decemberben több külföldi vendégnek kellett elmondanom, hogy mi az, amit mi helyi lakosként szeretünk a fővárosunkban, vagy éppenséggel ők mutattak rá olyan dolgokra, amiről nekünk eszünkbe sem jut, hogy unikumként tekintsünk rá, ill. újabb személyek érkeznek márciusban, ami gondolkodásra késztetett engem: mik azok a helyek, amik nem kerülnek be a turisztikai kiadványokba? Mit tartok én különlegesnek ebben a városban budapestiként? Milyen helyeket szoktam ajánlani más budapestieknek, amiről ők sem tudnak? Mik azok az érdekességek, amiket én is csak az eddig általam bejárt városi sétákon ismertem meg?

Továbbá, kellett az az élmény is, hogy már másodszor írjak az Egy nap a városban blognak, hogy: "Hahó, ez egy tök jó hely, menjetek, nézzétek meg, írjatok róla!" Hogy akár írhatnék ezekről a helyekről én is!

Mivel limitált idővel dolgozom, ezek a bejegyzések sokkal rövidebbek, lényegre törőbbek lesznek, mint amilyenekkel pl. a Nőemlék nevű blogomon találkozhattok. És mivel a Frau Hart név már foglalt volt a blogszcénában, ezért másik alteregómat, Miss Hope-ot vettem elő (ezúton is köszönöm a fantasztikus névadást, Zsuzsi!:).

Az első bejegyzésem a héten meglátogatott, többek számára valószínűleg kevésbé ismert, óbudai Kiscelli Múzeumról, és abban megbúvó, időszaki kiállításoknak teret adó templomromjáról fog szólni. Mert hány olyan városban jártatok már, ahol ilyen menő egy múzeumban a kiállítótér maga?!

Az óbudai Kiscell az osztrák Mariazell zarándokhelyről kapta a nevét, a Zichy család ugyanis ide építtetett egy kápolnát, ahová elhelyezte a stájerországi, csodatevőként tisztelt Mária-kegyszobor másolatát. A kegyhely szolgálatára 1738-ban a trinitárius rendet telepítették le, akiknek egy kolostort és templomot építtettek - ez utóbbiba került át a kegyszobor. II. József viszont 1784-ben feloszlatta a rendeket, így a trinitáriust is, és az épületegyüttest laktanyává alakították. 1910-ben az épületegyüttest a többek számára talán a Félvilág c. magyar filmből ismert Max Schmidt bútorgyáros és műgyűjtő vásárolta meg, aki kastéllyá alakíttatta a kolostort: itt a lakberendező cég bemutatótermeit rendezte be, az egykori templomtérben pedig műgyűjteményét helyezte el. Végrendeletében ő adományozta az épületet és a benne lévő műgyűjteményét a fővárosra - azzal a kikötéssel, hogy a műkincseit tartalmazó épületet múzeumként nyissák meg a nagyközönség előtt. Végül 1948-ban nyílt meg az első kiállítás a Kiscelli Múzeumban, és csak 1989-ben vált a befedett templomtérből kiállítótér.

Én most egy '20-as évek farsangra készülve a Ragyogj! c. divattörténeti kiállítást látogattam meg, és újra lenyűgözött a romos templombelső mint kiállítótér - arról már nem is beszélve, hogy a kiállítás és annak koncepciója is szuper volt! De általánosságban elmondható, hogy remek kiállításokat rendeznek, 2018-ban pl. a társasjátékokról volt egy időszaki (amit én azóta is várok, hogy máshol vagy ugyanott újranyissák!).

A Kiscelli Múzeum tehát mindenképpen megér egy... ez esetben nem misét, de egy kiállítás megtekintését a valaha volt templomtérben biztosan!